Hogyan válassz agile coachot

Először is különböztessük meg a coachot, a trénertől. A coach abban segít, hogy valakinek a viselkedési mintáit megváltoztatva vagy fejlesztve az illetőt átsegítse olyan akadályokon, amiken a személyiségjegyei és megnyilvánulásai miatt nem tud átlendülni. A tréner ezzel szemben tudást ad át.

Az, hogy valaki többet szeretne számlázni, és Agile Coachnak hívja magát és nem pedig Agile Trénernek, ellenszenves és nem célravezető taktika.

A tudásátadás, bővítés, legalább annyira értékes és forintosítható szolgáltatás mint a személyiségnek vagy a viselkedési mintáknak a formálása, és mind a kettőért el lehet kérni adott esetben ugyanazt a pénzt. Tehát hagyjuk abba ezt az Agile Coach-kodást és hívjuk magunkat trénernek ha valójában trénerkedünk és nem céltudatosan azzal foglalkozunk, hogy valakinek a viselkedési mintáit alakítsuk.

Ahhoz, hogy valaki kiváló Coach legyen rengeteg képzés kell. Nem véletlen, hogy nagyon sok coach pszichológiai végzettséggel vagy adott esetben konkrét pszichiátriai gyakorlattal  vagy praxissal rendelkezik, ami mellett egyébként coachol.

Tehát a kérdés helyesen az, hogy:

Hogyan válassz magadnak agile trénert?

Az illető, aki jelentkezik hozzád Agile Coach-nak ha nincs tisztában azzal, hogy mi a különbség a tréner és a coach között, máris begyűjtött egy elég erős negatív pontot.

Tételezzük fel, hogy az illető átment az első vizsgán, tudja a különbséget. Ahhoz hogy valaki Agile Coach-ként egy szervezethez hozzá tudjon nyúlni, bizony kell a kellő mennyiségű tapasztalat. Ez a tapasztalat úgy épül fel igazán, hogy az illető végigjárja azt az utat, ami ahhoz kell hogy őt egyszercsak a piac kezdje el Agile Coach-nak illetve Trénernek hívni.

Valakiből nem úgy lesz Agile Coach / Tréner, hogy elvégez egy Agile tréninget és hipp-hopp alkalmassá is válik rá. Hanem úgy, hogy összeszed kellő mennyiségű tapasztalatot, ÉS rengeteg képzést valamint irodalmat dolgoz  fel mellette. Ez egy igen komoly és fáradtságos út. Hogy ez hány évet jelent? Az biztos, hogy ötnél többet.

Ez azt jelenti, hogy legalább ennyi időt töltött különböző Agile szerepekben és / vagy Agile szervezetekben leginkább Scrum Masterként, Product Ownerként esetleg change agentként. Ezekben a szerepekben lehet tipikusan felszedni azt a tapasztalatot és tudást, ami ahhoz kell, hogy később másoknak is  hitelesen tudja képviselni, hogy mi a helyes út, miből kell kiindulni, merre van a tranzícióban “észak”.

Az, hogy valaki több éve Agile Tréner, engem nem érdekel. Az már sokkal inkább, hogy konkrétan implementálta, próbálta, használta, éveken keresztül finomította magában azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy ő akár Scrum Masterként, vagy Product Ownerként kiváló tudjon lenni.

Ha szoftverfejlesztő volt egy Agile teamben a mostani témánk tekintetében nem releváns. Azzal együtt, hogy természetesen minden tiszteletem a szoftverfejlesztő varázslóké! Nélkülük a mi tudásunk is értéktelen.

Tudd fejből a manifestót!

Tételezzük fel hogy a jelölted tudja a különbséget a Coach és Tréner között, tételezzük fel azt is, végigjárta azt az utat, aminek a következménye az az állapot, hogy ő egyszercsak Agile Trénerként ébredt fel.

A következő dolog, amiről meg kell győződni a jelölt esetében az az, hogy az Agile Manifesztóra emlékszik-e még. Ne legyünk szégyenlősek. Adjunk neki egy papírt és egy tollat, és fejből írja fel a manifesztónak a négy pontját a megfelelő sorrendben, angolul, szó szerint.

Ez azért kritikus, mert az a tréner, aki Agile eszközöket ismer ugyan, de nem tudja fejből a manifesztót, az valójában nem érti, nem értheti, az Agile szemlélet lényegét és esszenciáját, nem tud szemléletformáló tanácsokat, segítséget, támogatást adni. Ha csak eszközökben tud gondolkodni, azok hasznosak ugyan, de messze nem egyenlő azzal az állapottal, amikor az emberek gondolkodásmódjára is hatással tudunk lenni, mert az egész módszertan filozófiáját és alapvetéseit ismerjük.

A manifesto (www.agilemanifesto.org) négy pontja után kérjük meg arra, hogy, ezúttal nem feltétlenül sorrendben, és nem is szóról szóra, de a 12 alapelvet is írásban fejből adja nekünk vissza.

A 12 alapelv mindig és minden körülmények között támpontot ad azokra a helyzetekre amik egy szervezetben szembejöhetnek. Aki ismeri és érti is az alapelveket, mindig tudni fogja, hogy mi a helyes út, és  az alkalmazható eszközök.

Elismerem, hogy ha valaki meg tudja tanulni a manifesztót az nem jelenti automatikusan azt, hogy érti is.

Azonban, aki dolgozott éveken keresztül Scrum Masterként vagy Product Ownerként, és próbálkozott Agile környezetben, Agile csapatokkal, Agile módszertani eszközökkel valamilyen fajta eredményt elérni, ÉS emellett ismeri és tudja a manifesztót, az már egy elég jó jel, hogy a jelöltünk képben van és nem csak bebiflázta.

Kedvenc pontod?

Ha ezen a  vizsgán is átment, jön a következő kérdés: melyik a kedvenc pontja? Mesélje el, hogy a 12 módszertani alapelvből melyik volt rá a legnagyobb hatással. Mindenkinek, aki éveken keresztül próbálkozott már Agile tranzícióval, kialakul egy kedvence. Mesteremnek, az “el nem végzett munka maximalizálásának a művészete”, az én esetemben pedig a “motivált egyénekre történő építkezés, amikor is megadjuk nekik a környezetet és támogatast, amire szükségük van, és megbízunk bennük, hogy elvégzik a munkát”. Ha meg tudja mondani, mi a kedvence, jöhet a következő kérdés: miért? Itt egészen konkrétan munkatapasztalatokat és sztorikat kell hallani… Mondjuk ez is pipa.

A bukás a legjobb mester

Mondjon legalább öt személyes élményt, amikor mint Agile Coach / Tréner, Scrum Master, vagy Product Owner, valamilyen tranzíciós próbálkozással vagy módszertani kísérlettel kudarcot vallott. Mit tanult ezekből az esetekből? Hogyan építette be ezeket a tapasztalatokat az életébe, a munkájába, a szakmájába?

Ez azért kritikus kérdés, mert az Agile szervezeti tranzíciónak és működésnek egy nagyon fontos alapvetése az “early failure” eszköze, szemlélete.

Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy bármit elronthatunk, és azt mondjuk “agile”, és máris rendben vagyunk. Ez azt jelenti, hogy úgy kell dolgozni, hogy kellően hamar látszódjon, ha valami bele fog állni a földbe. A tanulságokat le kell tudni vonni az esetből és be kell építeni egyből a gyakorlatba. A következő próbálkozásnál a már korábban elkövetett hibákat nem szabad megismételni.

Aki nem tud ilyen tapasztalatokat feldobni, még kiváló lehet támogató szereplőnek egy tranzíciós projektbe. Bőven kell ilyen ember is! Majd nálunk megszerzi a tapasztalatot, miközben támogatóként jó eséllyel csak hasznot hajt majd. Mondjuk, hogy ez is oké, átment az illető.

How much is the fish?

Mi maradt hátra? Az ár. Általában az ártárgyalást hagyja mindenki utoljára. Óriási hiba! Az ár dönt el mindent. Mindig azokkal a paraméterekkel kell kezdeni, amik show stopperek tudnak lenni.

Teljesen mindegy mit tud az illető, ha senki nem hajlandó finanszírozni.

Kezd mindig ezzel a találkozót: Mennyi az annyi?

A jelölt elmondja mi a napidíja, és Te is mondd el neki, mennyit szántok rá. Ha a kettő közel van, hurrá; ha közelíthető, akkor ez az első kezelni érdemes pont; ha nem érdemes még azt az energiát sem beletenni, ami a közelítéshez kell, akkor minden más erőfeszítés értelmetlen pazarlás.

És még mi?

Mire figyeljünk még közben? Figyeljünk arra, hogy az illető használ-e valamilyen fajta vizuális támogató eszközt. Toll, papír, whiteboard. Olyan emberre van szükséged, akinek nagyon sokat kell majd rajzolnia, hogy segítse a legkülönbözőbb szereplők kapcsolódását.

A rutinos tréner tudja azt, hogy nem elég elmondani a világmegváltó okosságokat, azokat le is kell rajzolni. Egy Agile Coachnak / Trénernek nagyon sokat kell majd rajzolni ahhoz, hogy az emberek fejében bármikor felidézhető módon, ugyanaz a kép, ugyanaz az üzenet, ugyanúgy éljen.

Ha csak a szavakra hagyatkozunk, és a szavak által másokban ébresztett képekre, biztosak lehetünk benne, hogy sokkal tovább fog tartani a tranzíció, ami pedig sokkal több pénzt, súrlódást és sérülést jelent a szervezet oldaláról. Aki nem rajzol, nem ír táblára, nagyon nehezen fog tudni tranzíciós környezetben érvényesülni, és minimalizálni a kommunikációs károkat.

Az Agile Coach / Tréner helyes üzleti modellje

A jó Agile gondolkodású ember nem akar “hotel csapdát” generálni az ügyfélnek. A “hotel csapda” az, amikor elvileg bármikor elmehet a kedves ügyfél, de valójában olyanok a feltételek, hogy ez neki csak nagyon extrém helyzetben éri meg. Ezért kényszerűen, de marad. Egy igazi Agile üzletember olyan üzleti modellel jön amiben:

  1. Meg tudja nekem mutatni, hogy hol és miképpen fogja megérni a pénz, amit fizetünk érte. Tehát felkészült abban, hogy az üzleti értéktöbblet előállítás módjait vázolni tudja, méréséhez tippeket, támpontokat tud adni.
  2. Olyan feltételeket támaszt, hogy ő is és az ügyfél is könnyen és gyorsan tudja korrekt elszámolás és értékszállítás mellett terminálni az együttműködést. Ez rövid- és hosszú távon is mindkét félnek érdeke.
    Ez az a megközelítés, ami hitelessé teszi azt a mondást, hogy azért jött az Agile Coah / Tréner, hogy az üzleti értékteremtés képességében támogasson.
    Ugyanakkor ez kölcsönös kell legyen mind szemléletében,mind gyakorlatában.
  3. Egy igazi Agile Coach / Tréner az ügyfélnél elért hatásban érdekelt, nem pedig a bevétele maximalizálásában.